Kihagyás

Protokoll

A Klipper üzenetküldő protokoll a Klipper gazdagép szoftver és a Klipper mikrovezérlő szoftver közötti alacsony szintű kommunikációra szolgál. Magas szinten a protokoll felfogható parancs és válaszkarakterláncok sorozatának, amelyeket tömörítenek, továbbítanak, majd feldolgoznak a fogadó oldalon. Egy példa parancssorozat tömörítetlen, ember által olvasható formátumban így nézhet ki:

set_digital_out pin=PA3 value=1
set_digital_out pin=PA7 value=1
schedule_digital_out oid=8 clock=4000000 value=0
queue_step oid=7 interval=7458 count=10 add=331
queue_step oid=7 interval=11717 count=4 add=1281

Az elérhető parancsokról az mcu parancsok dokumentumban olvashatsz bővebben. Tekintsd meg a hibakeresés dokumentumot a G-kód fájl megfelelő, ember által olvasható mikrovezérlő parancsaira történő lefordításával kapcsolatban.

Ez az oldal magának a Klipper üzenetküldő protokollnak a magas szintű leírását tartalmazza. Leírja az üzenetek deklarálását, bináris formátumú kódolását (a séma "tömörítését") és továbbítását.

A protokoll célja, hogy hibamentes kommunikációs csatornát tegyen lehetővé a gazdagép és a mikrovezérlő között, amely alacsony késleltetésű, alacsony sávszélességű és alacsony bonyolultságú a mikrovezérlő számára.

Mikrovezérlő interfész

A Klipper átviteli protokoll egy RPC mechanizmusnak tekinthető a mikrovezérlő és a gazdagép között. A mikrovezérlő szoftver deklarálja azokat a parancsokat, amelyeket a gazdagép meghívhat, az általa generált válaszüzenetekkel együtt. A gazdagép ezeket az információkat arra használja fel, hogy parancsot adjon a mikrokontrollernek a műveletek végrehajtására és az eredmények értelmezésére.

Parancsok deklarálása

A mikrokontroller szoftvere deklarál egy "parancsot" a DECL_COMMAND() makró használatával a C kódban. Például:

DECL_COMMAND(command_update_digital_out, "update_digital_out oid=%c value=%c");

A fenti egy "update_digital_out" nevű parancsot deklarál. Ez lehetővé teszi a gazdagép számára, hogy ezt a parancsot "invoke", ami a command_update_digital_out() C függvény végrehajtását eredményezi a mikrovezérlőben. A fentiek azt is jelzik, hogy a parancs két egész paramétert vesz fel. A command_update_digital_out() C kód végrehajtásakor egy tömb kerül átadásra, amely ezt a két egész számot tartalmazza. Az első az 'oid'-nak, a második a 'value'-nak felel meg.

Általában a paraméterek leírása printf() stílusú szintaxissal történik (pl. "%u"). A formázás közvetlenül megfelel a parancsok ember által olvasható nézetének (pl. "update_digital_out oid=7 value=1"). A fenti példában a "value=" a paraméter neve, a "%c" pedig azt jelzi, hogy a paraméter egész szám. Belsőleg a paraméternév csak dokumentációként használatos. Ebben a példában a "%c" is használható dokumentációként, amely jelzi, hogy a várt egész szám 1 bájt méretű (a deklarált egész szám nem befolyásolja az elemzést vagy a kódolást).

A mikrovezérlő szerkesztő összegyűjti a DECL_COMMAND()-al deklarált összes parancsot, meghatározza azok paramétereit, és gondoskodik a meghívásukról.

Válaszok deklarálása

A mikrovezérlőtől a gazdagépnek történő információ küldéséhez "válasz" jön létre. Ezek deklarálása és továbbítása a sendf() C makró használatával történik. Például:

sendf("status clock=%u status=%c", sched_read_time(), sched_is_shutdown());

A fenti egy "állapot" válaszüzenetet küld, amely két egész paramétert ("óra" és "állapot") tartalmaz. A mikrovezérlő szerkesztő automatikusan megtalálja az összes sendf() hívást, és kódolókat generál hozzájuk. A sendf() függvény első paramétere írja le a választ, és formátuma megegyezik a parancsdeklarációkkal.

A gazdagép gondoskodhat arról, hogy minden válaszhoz visszahívási funkciót regisztráljon. Tehát valójában a parancsok lehetővé teszik a gazdagép számára, hogy meghívja a C függvényeket a mikrovezérlőben, a válaszok pedig lehetővé teszik, hogy a mikrovezérlő szoftvere kódot hívjon meg a gazdagépben.

A sendf() makró csak parancs vagy feladatkezelőkből hívható meg, és nem hívható meg megszakításokból vagy időzítőkből. A kódnak nem kell sendf()-t kiadnia a kapott parancsra válaszul, nincs korlátozva a sendf() meghívásának száma, és a sendf()-t bármikor meghívhatod egy feladatkezelőből.

Kimeneti válaszok

A hibakeresés egyszerűsítése érdekében van egy output() C függvény is. Például:

output("The value of %u is %s with size %u.", x, buf, buf_len);

Az output() függvény a printf() függvényhez hasonlóan használható. Célja tetszőleges üzenetek generálása és formázása emberi feldolgozásra.

Felsorolások deklarálása

A felsorolások lehetővé teszik a gazdakód számára, hogy a mikrokontroller által egész számokként kezelt paraméterekhez karakterlánc-azonosítókat használjon. Ezeket a mikrokontroller kódjában kell deklarálni - például:

DECL_ENUMERATION("spi_bus", "spi", 0);

DECL_ENUMERATION_RANGE("pin", "PC0", 16, 8);

Ha az első példa, a DECL_ENUMERATION() makró felsorolást határoz meg minden olyan parancs/válasz üzenethez, amelynek paraméterneve "spi_bus" vagy "_spi_bus" utótag, e paraméterek esetében az "SPI" karakterlánc érvényes érték, és nullás egész számértékkel kerül továbbításra.

Lehetőség van felsorolási tartomány kijelölésére is. A második példában egy "pin" paraméter (vagy bármely paraméter, amelynek utótagja "_pin") elfogadná a PC0, PC1, PC2, ..., PC7 értékeket. A karakterláncokat a 16, 17, 18, ..., ..., 23 egész számokkal kekerülnek továbbításra.

Állandók deklarálása

A konstansok is exportálhatók. Például a következőképp:

DECL_CONSTANT("SERIAL_BAUD", 250000);

egy "SERIAL_BAUD" nevű, 250000 értékű konstanst exportálnál a mikrokontrollerből a gazdagépre. Lehetőség van olyan konstans deklarálására is, amely egy karakterlánc - például:

DECL_CONSTANT_STR("MCU", "pru");

Alacsony szintű üzenetkódolás

A fenti RPC-mechanizmus megvalósításához minden egyes parancs és válasz bináris formátumba van kódolva az átvitelhez. Ez a szakasz az átviteli rendszert írja le.

Üzenetblokkok

A gazdagéptől a mikrovezérlőnek és fordítva küldött összes adat "üzenetblokkban" található. Az üzenetblokk két bájtos fejléccel és három bájtos üzenettel rendelkezik. Az üzenetblokkok formátuma a következő:

<1 byte length><1 byte sequence><n-byte content><2 byte crc><1 byte sync>

A hosszbájt tartalmazza az üzenetblokkban lévő bájtok számát, beleértve a fejlécet és a követőbájtokat (így az üzenet minimális hossza 5 bájt). Az üzenetblokk maximális hossza jelenleg 64 bájt. A szekvencia bájt egy 4 bites szekvencia számot tartalmaz az alacsony rendű bitekben, a magas rendű bitek pedig mindig 0x10-et tartalmaznak (a magas rendű bitek későbbi használatra vannak fenntartva). A tartalmi bájtok tetszőleges adatokat tartalmaznak, és formátumukat a következő szakasz ismerteti. A crc bájtok tartalmazzák az üzenetblokk 16 bites CCITT CRC értékét, beleértve a fejlécbájtokat, de kivéve az üzenetbájtokat. A szinkronizálási bájt 0x7e.

Az üzenetblokk formátumát a HDLC üzenetkeretek ihlették. A HDLC-hez hasonlóan az üzenetblokk opcionálisan tartalmazhat egy további szinkronizálási karaktert a blokk elején. A HDLC-vel ellentétben a szinkronizálási karakter nem kizárólagos a keretben, és jelen lehet az üzenetblokk tartalmában.

Üzenetblokk tartalma

Minden egyes, a gazdagépről a mikrokontrollernek küldött üzenetblokk tartalma nulla vagy több üzenetparancsból álló sorozatot tartalmaz. Minden parancs egy Változó hosszúságú mennyiség (VLQ) kódolt egész számú parancs azonosítóval kezdődik, amelyet az adott parancsra vonatkozó nulla vagy több VLQ paraméter követ.

A következő négy parancsot például egyetlen üzenetblokkba helyezhetjük:

update_digital_out oid=6 value=1
update_digital_out oid=5 value=0
get_config
get_clock

és a következő nyolc VLQ egész számba kódolva:

<id_update_digital_out><6><1><id_update_digital_out><5><0><id_get_config><id_get_clock>

Az üzenet tartalmának kódolásához és elemzéséhez a gazdagépnek és a mikrokontrollernek meg kell egyeznie a parancs azonosítóiban és az egyes parancsok paramétereinek számában. Így a fenti példában mind a gazdagép, mind a mikrokontroller tudja, hogy az "id_update_digital_out" parancsot mindig két paraméter követi, és az "id_get_config" és a "id_get_clock" parancsnak nulla paramétere van. A gazdagép és a mikrokontroller megosztja az "adatszótárat", amely a parancsleírásokat (pl. "update_digital_out oid=%c value=%c") egész számú parancs-azonosítókra képezi le. Az adatok feldolgozása során az elemző tudni fogja, hogy egy adott parancs-id után meghatározott számú VLQ-kódolt paramétert várjon.

A mikrokontrollerről a gazdagépnek küldött blokkok üzenettartalma ugyanezt a formátumot követi. Ezekben az üzenetekben szereplő azonosítók "válasz azonosítók", de ugyanazt a célt szolgálják és ugyanazokat a kódolási szabályokat követik. A gyakorlatban a mikrokontrollerről a gazdagépnek küldött üzenetblokkok soha nem tartalmaznak egynél több választ az üzenetblokk tartalmában.

Változó hosszúságú mennyiségek

A VLQ kódolt egész számok általános formátumáról lásd a wikipedia cikket. A Klipper olyan kódolási sémát használ, amely támogatja a pozitív és negatív egész számokat is. A nullához közeli egészek kevesebb bájtot használnak a kódoláshoz, és a pozitív egészek kódolása általában kevesebb bájtot használ, mint a negatív egészeké. A következő táblázat mutatja, hogy az egyes egész számok kódolásához hány bájtra van szükség:

Egész Kódolt méret
-32 .. 95 1
-4096 .. 12287 2
-524288 .. 1572863 3
-67108864 .. 201326591 4
-2147483648 .. 4294967295 5

Változó hosszúságú karakterláncok

A fenti kódolási szabályok alóli kivételként, ha egy parancs vagy válasz paramétere dinamikus karakterlánc, akkor a paraméter nem egyszerű VLQ egész számként kódolódik. Ehelyett a kódolás úgy történik, hogy a hosszt VLQ kódolt egész számként továbbítják, amelyet maga a tartalom követ:

<VLQ encoded length><n-byte contents>

Az adatszótárban található parancsleírások lehetővé teszik a gazdagép és a mikrokontroller számára, hogy tudja, mely parancsparaméterek használnak egyszerű VLQ kódolást, és mely paraméterek string kódolást.

Adatszótár

Ahhoz, hogy a mikrokontroller és a gazdagép között értelmes kommunikáció jöjjön létre, mindkét félnek meg kell állapodnia egy "adatszótárban". Ez az adatszótár tartalmazza a parancsok és válaszok egész értékű azonosítóit és azok leírását.

A mikrokontroller buildje a DECL_COMMAND() és sendf() makrók tartalmát használja az adatszótár létrehozásához. A build automatikusan egyedi azonosítókat rendel minden parancshoz és válaszhoz. Ez a rendszer lehetővé teszi, hogy a gazdagép, és a mikrokontroller kódja zökkenőmentesen használjon leíró, ember által olvasható neveket, miközben minimális sávszélességet használ.

A gazdagép lekérdezi az adatszótárat, amikor először csatlakozik a mikrokontrollerhez. Amint ez megtörtént az adatszótárat használja az összes parancs kódolására és a mikrokontroller összes válaszának elemzésére. A gazdagépnek tehát dinamikus adatszótárat kell kezelnie. A mikrokontroller szoftverének egyszerűségének megőrzése érdekében azonban a mikrokontroller mindig a statikus (befordított) adatszótárát használja.

Az adatszótárat a mikrokontrollerhez küldött "azonosító" parancsok segítségével lehet lekérdezni. A mikrokontroller minden egyes azonosító parancsra egy "identify_response" üzenettel válaszol. Mivel erre a két parancsra az adatszótár lekérdezése előtt van szükség, az egész számok azonosítói és a paramétertípusok mind a mikrokontrollerben, mind a gazdagépben szorosan kódolva vannak. Az "identify_response" válasz azonosítója 0, az "azonosító" parancs azonosítója 1. A keményen kódolt azonosítókon kívül az azonosító parancs és válasz ugyanúgy kerül deklarálásra és továbbításra, mint a többi parancs és válasz. Egyetlen más parancs vagy válasz sincs szorosan kódolva.

A továbbított adatszótár formátuma egy zlib tömörített JSON karakterlánc. A mikrokontroller építési folyamata létrehozza a karakterláncot, tömöríti, és a mikrokontroller flash-jének szöveges részében tárolja. Az adatszótár jóval nagyobb lehet, mint a maximális üzenetblokk mérete. A gazdagép úgy tölti le, hogy több azonosító parancsot küld, amelyek az adatszótár progresszív darabjait kérik. Ha az összes darabot megkapta, a gazdagép összeállítja a darabokat, kitömöríti az adatokat, és elemzi a tartalmukat.

A kommunikációs protokollra vonatkozó információkon kívül az adatszótár tartalmazza a szoftver verzióját, a (DECL_ENUMERATION által meghatározott) felsorolásokat és a (DECL_CONSTANT által meghatározott) konstansokat is.

Üzenetáramlás

A gazdagépről a mikrokontrollerhez küldött üzenetparancsok hibátlanok. A mikrokontroller ellenőrzi a CRC-t és a sorszámokat minden egyes üzenetblokkban, hogy biztosítsa a parancsok pontosságát és sorrendiségét. A mikrokontroller mindig sorrendben dolgozza fel az üzenetblokkokat. Ha a sorrendtől eltérő blokkot kap, akkor azt és a többi sorrendtől eltérő blokkot is elveti, míg helyes sorrendű blokkokat nem kap.

Az alacsony szintű gazdagép kód egy automatikus újraküldési rendszert valósít meg a mikrokontrollerhez küldött elveszett és hibás üzenetblokkok esetében. Ennek megkönnyítése érdekében a mikrokontroller minden egyes sikeresen fogadott üzenetblokk után egy "ack üzenetblokkot" küld. Az állomás minden egyes blokk elküldése után időkorlátot állít be, és ha az időkorlát lejár anélkül, hogy a megfelelő "ack" üzenetet megkapta volna, akkor újraküldi. Ezen túlmenően, ha a mikrokontroller hibás vagy rendellenes blokkot észlel, a gyors újraküldés megkönnyítése érdekében egy "nak üzenetblokkot" küldhet.

Az "ack" egy üres tartalmú (azaz 5 bájtos) üzenetblokk, amelynek sorszáma nagyobb, mint az utolsó fogadott gazdagép sorszáma. A "nak" egy üres tartalmú üzenetblokk, amelynek sorszáma kisebb, mint az utolsó fogadott gazdagép sorszáma.

A protokoll megkönnyíti az "ablakos" átviteli rendszert, így a fogadó egyszerre több függőben lévő üzenetblokkal rendelkezhet. (Ez azon a sok parancson kívül, amelyek egy adott üzenetblokkban jelen lehetnek.) Ez lehetővé teszi a sávszélesség maximális kihasználását még átviteli késedelem esetén is. Az időkorlátozás, az újraküldés, az ablakozás és az ack mechanizmus a TCP hasonló mechanizmusai alapján készült.

A másik irányban a mikrokontrollerről a gazdagéphez küldött üzenetblokkokat úgy tervezték, hogy hibamentesek legyenek, de nincs biztosított átvitelük. (A válaszok nem lehetnek hibásak, de előfordulhat, hogy eltűnnek.) Ez azért történik, hogy a mikrokontrollerben egyszerű legyen a megvalósítás. Nincs automatikus újraküldési rendszer a válaszok számára. A magas szintű kódtól elvárható, hogy képes legyen kezelni az esetenként hiányzó válaszokat (általában a tartalom újrakérdezésével vagy a válaszküldés ismétlődő ütemezésének beállításával). Az állomásnak küldött üzenetblokkok sorszámmezője mindig eggyel nagyobb, mint az utolsó, az állomásról kapott üzenetblokkok sorszáma. Nem a válaszüzenetblokkok sorrendjének nyomon követésére szolgál.

Back to top